Norvégia és a magány
- Bettina Pal
- nov. 3.
- 2 perc olvasás

Az OsloMet legújabb kutatása az európai országokban tapasztalható magány jelenségét vizsgálta. Az eredmények szerint az északi országok „jól teljesítenek” ezen a téren, vagyis a magány előfordulása viszonylag alacsony.
A kutatás egyik szerkesztője, Marja Aartsen elmondta, hogy az elkészült könyv az úgynevezett mezo- és makroszociális feltételekkel kapcsolatos európai vizsgálatokat gyűjti össze. Azt is megvizsgálták, hogyan változott a magány társadalmi megjelenése a koronavírus-járvány előtti időkhöz képest.
Az eredmények egyértelműen kimutatták, hogy az idősek körében a legmagasabb a magányosság aránya, de a jelenség a fiatalok között is egyre elterjedtebb, különösen a 18 és 22 év közöttiek körében. Aartsen ezt a fokozódó individualizációval és a digitális interakciók elterjedésével magyarázza.
A magány komoly kockázati tényező, azonban hatása erősebb azokban az országokban, ahol az egyedüllét ritka. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy az északi országok Európában – sőt, világszinten is – a legkevésbé magányos társadalmak közé tartoznak. Aartsen kiemeli, hogy ezekben az országokban az individualista kultúra az autonómiát és az önállóságot nagyra értékeli.
Norvégiában ( a többi skandináv országhoz hasonlóan) hivatalosan alacsony a magány előfordulása. Ennek egyik lehetséges magyarázata a skandináv jóléti rendszer, amelynek fontos elemei a részben vagy teljesen ingyenes egészségügyi szolgáltatások. Sok norvég biztonságot talál ebben a szociális hálóban, és elsősorban ezekre támaszkodik a család és barátok helyett, illetve nagyon gyakori a tudatos öngondoskodásra való felkészülés.
Európai szinten a megkérdezettek mintegy hét százaléka mondta azt, hogy mindig vagy majdnem mindig magányosnak érzi magát, ami közel kétszerese a norvég értéknek. Norvégiában a lakosság körülbelül négy százaléka, azaz mintegy 200 ezer ember vallotta magát magányosnak.
Ezzel szemben olyan országokban, mint Lengyelország vagy Magyarország, a magányosnak vallók aránya körülbelül tizenkét százalék, ami háromszorosa a norvég adatnak. Egyes országokban ráadásul a magány beismerése még mindig tabunak számít, ami miatt a kutatók valószínűleg alábecsülik a jelenség valódi mértékét.
Pál Bettina



























































Hozzászólások