Megkezdődött a "FELLESFERIE"

A mai napon Norvégiában kezdetét vette az ún. fellesferie, vagyis a "közös nyári szünet", ami 2024-ben július 8. hétfőtől egészen július 26. péntekig tart (28., 29. és 30. hét). A Wikipédia szerint a "fellesferie" egy speciális norvég kifejezés arra az időszakra, amikor a munkavállalók nagy része kiveszi nyári szabadságát. Ez az időszak általában július utolsó három hetére esik.

A "fellesferie" kifejezés állítólag először a két világháború közötti időszakban jelent meg a norvég kohászati iparban, ahol a nagy gyárakban és kohókban praktikusabb és jövedelmezőbb volt az összes dolgozónak egyszerre szabadságot adni, és a kohókat egy adott időszakra teljesen bezárni, mint a szabadságokat különböző időpontokban kiadni, hisz bár a működési költségek a szabadságolások ellenére nem változtak, ugyanúgy magasak maradtak, azonban az alacsonyabb létszámmal nem mindig volt lehetséges fenntartani az egyenletes termelést.

A rendszer később más ipari vállalatokra, valamint az építőiparra is átterjedt, ahol fokozatosan kialakult a nyári üzemszünet hagyománya.

A közös szabadságokat általában július utolsó három hetére időzítették, amikor a legmagasabb a külső hőmérséklet, a nappalok még hosszúak és világosak, a gyerekek pedig nem járnak iskolába. Néhány vállalat a hónap második hetéről a harmadik hétre, azaz augusztusba nyúlóan halasztotta el a közös szabadság kezdetét.

A munkavállalók három egymást követő hét szabadságra való jogosultságát a minden év június 1. és szeptember 30. közötti főszünidőszakban a szabadságról szóló törvény szabályozza  norvég munka törvénykönyvében.

Már 1900 körül kialakult

Történelmileg az éves szabadsághoz való jogot Norvégiában már 1900 körül elismerték bizonyos szakmákban, majd fokozatosan terjesztették ki minden foglalkozásra.

A 20. század elejétől a szabadsághoz való jogot kollektív szerződések és választottbírósági ítéletek révén alakították ki. 1920-ban több választottbírósági ítéletben számos szakmában 12 nap szabadságot garantáltak a munkavállalóknak.

Az 1936. évi munkavédelmi törvény kilenc munkanap teljes fizetéssel járó éves szabadsághoz való jogot állapított meg, de ennek a törvénynek nem volt különösebben nagy jelentősége, mivel a legtöbb munkavállaló a kollektív szerződések révén már eleve hosszabb szabadságra volt jogosult.

1947-ben három hét, 1964 óta négy hét szabadság

Sokkal jelentősebb volt az 1947-es szabadságtörvény, amely eredetileg három hét szabadságra adott jogot a munkavállalóknak. Ezt a jogosultságot 1964-ben négy hétre (24 munkanap) terjesztették ki, 1976-tól pedig a 60 év feletti munkavállalók további egy hét szabadságra voltak jogosultak.

1981-ben a szabadság hosszát törvényben 30 munkanapra terjesztették ki, azzal a feltétellel, hogy a hat plusz szabadságnapot fokozatosan kell bevezetni. Az első "extra" napot az 1982/1983-as szabadságolási évtől ("Grodagen") kapták meg a munkavállalók, azonban a fennmaradó öt nap a mai napig nem került bevezetésre.

Az 1988. évi szabadságtörvény 25 munkanapban határozza meg az éves szabadság időtartamát, a 60 év felettiek esetében pedig 31 napban. Forrás: Wikipedia, NAML, Store Norske Leksikon

Szerző: Orbán-Kereki Renáta