Norvég sztereotípiák 4

"A barbár norvégok nem tudnak orrot fújni."

bergen-0.jpg

Az illem/viselkedéskultúra célja az emberek közötti kapcsolatok, a társadalmi élet szabályozása. Sűrűn változik, mert minden kornak, generációnak, vallásnak, népcsoportnak, sőt családnak is megvannak az illemszabályai. Például egyes családokban az étkezések mindig közösek, másoknál pedig ez rugalmasabb. Van ahol kötelező a vasárnapi leves, van ahol tilos ebéd közben beszélni. Ha sosem hagyjuk el a saját kis kulturális közegünket, könnyen hihetjük azt, hogy a társadalmi illemszabályok mindenhol hasonlóak a világban.


Természetesen ez nem így van. ​ A társadalmi illemszabályok és viselkedési normák kulturánként jelentősen eltérhetnek. Például bizonyos kultúrákban a böfögés annak a jele, hogy ízlik az étel (pl. Kína), míg máshol illetlenség. Az orrszívás és orrfújás ugyancsak megosztó téma a világban. Japánban íratlan szabály, hogy lehetőleg halkan se fújjunk orrot, mert tiszteletlenség. Az orrfújás nem tilos, viszont szinte mindenki félrevonulva teszi azt. Számukra az számít illetlenségnek, ha a váladékkal teli zsebkendőt eltesszük a zsebünkbe. De nemcsak Japánban, hanem például Indonéziában és Kínában is illetlenség a nyilvános orrfújás. Franciaországban rossz neveltetésre vall, aki hangosan fújja az orrát, illik más helyiségbe elvonulni és diszkréten orrot fújni.

Norvégiában - mint ahogyan sokan tapasztaljátok - az orrfújásra ritkán kerül sor nyilvánosan, inkább az orrszívás a jellemző. Ez nem azt jelenti, hogy nem ismerik a zsebkendő vagy az orrfújás fogalmát, csupán azt, hogy nem teszik publikusan. ​ Az ókori Rómában az emberek nyilvánosan nem fújtak orrot, mert az azt jelentette, hogy az illető beteg, és otthon kellett volna maradnia. A zsebkendőhasználat nem volt ismeretlen számukra, de azt főleg az izzadtság letörlésére használták. A papírból készült zsebkendők csak az 1920-as évektől terjedtek el Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban. Kínában azonban már a 2. századtól gyártottak, Japánban pedig a 16. századtól arctörlésre is használtak papírt.


Kivonat Mihálffy Balázs írótól higiéniai témában

"A mi "fejlett civilizációnk" kultúrájában vannak témák, melyekről nem etikettszerű beszélni. Videóink vérben áznak, életünket áthatja az erőszak, hazugságokhoz szoktunk, de témákat, melyek egészségünk védelmét szolgálják, esetenként gusztustalannak tartunk. Az análhigiénia egy ezek közül. Az análhigiénia, a végbél tisztántartását, azaz az ember higiéniai gyakorlatát jelenti székelést követően. A végbél és fenék mosása vagy törlése (tipikusan toalettpapírral, vagy nedves törlőkendővel), a széklet és más szennyeződés eltávolítását szolgálja. ​

A hindu és muszlim kultúrákban, Délkelet Ázsiában és Dél-Európában erre a célra vizet használnak. Ez lehet bidé, szórófej, kanna és a tisztítást kézzel végzik. Ezt követi a testtájék megszárítása, ami történhet törülközővel, szövetdarabbal vagy toalettpapírral. A nyugati országokban székelést követően általában csak toalettpapírt használnak, de ott is előfordul, hogy páran vízzel, vagy nedves törlőkendővel tartják tisztán ezt a testfelületet, de van, aki letusol, lefürdik.


A fejlődő országokban van, ahol karavánutakon, táborozáskor növények leveleit, talajt, havat, köveket, botokat vesznek igénybe. Az ókori Rómától, Görögországtól kezdve egészen Japánig, Kínáig szivacs, botok, víz és papír voltak használatban. ​ A muszlim kultúrákban a rituális tisztálkodás (wudu) szabályai között találjuk az orrtisztítást is. Először a száj kiöblítése, orr kifújása. Ezt követi az egész arc alapos megmosása vízzel, majd mindkét kéz megmosása könyékig, aztán a fejtető bedörzsölése, végül a lábfejek megmosása bokáig. ​ A higiénia témájával minden klasszikus kultúra részletesen foglalkozott, míg a mi prűd Európánk, ami olyan átkozottul büszke kultúrájára, csak két évszázada jött rá a kézmosás fontosságára. Ebben Semmelweis Ignác klórmeszes kézmosása jelentett forradalmi áttörést, mellyel jó eredményt értek el a gyermekágyi láz leküzdésében. Sok van, ami miatt tanulni kell egymástól. Elég azt hallani, hogy nálatok ez a gagyi meg az a gagyi, bezzeg nálunk ez milyen modern. Álljunk le! Mindenhol van gagyi, idejétmúlt és van követendő. Próbáljunk meg előítélet nélkül leülni és áttekinteni dolgainkat."

Szerkesztette: Pál Bettina