MAGYAR-NORVÉG FÓRUM

Gazdasági és történelmi háttér

Bizonyára tudjátok, hogy Norvégia egy jól működő gazdaság (GDP: 405 695 milliárd USD és az egy főre jutó GDP: 67 989 USD), amelyre a szabadpiaci tevékenység és a kormányzati beavatkozások kombinálása jellemző. Védővámok és állami szubvenciók jellemzik a mezőgazdaságot és halászatot. Kulcsfontosságú terület a kőolajszektor. Tartva azonban attól, hogy a jövőbeni olaj- és gázkészletek végesek, a 90-es években létrehozták az Állami Kőolaj Alapot (Oljefondet), melynek célja, hogy befektetései révén biztosítson az ország számára egy állandó bevételi forrást, ami kiküszöböli a világpiaci árak ingadozását.

A cikk írásának időpontjában ez 11 196 milliárd korona értékű, mely több generációnak biztosítja a jóléti társadalom feltételeit. Ez hatalmas biztonságérzetet ad a norvégoknak. ​ Norvégia 1962-ben jelezte az uniós csatlakozási szándékát, de az 1972-es népszavazáson a lakosság elutasította azt. Az akkori vezetés is tisztában volt vele, hogy Norvégia nagyban függ Európától (munkaerőt és a külkereskedelmet tekintve is), ezért beléptek az Európai Gazdasági Térséget (EGT) integráló szerződésbe. Ezt követően újra felmerült az EU csatlakozás kérdése, de ismét elutasították egy népszavazás során. Norvégia a gazdasági tevékenységeinek kb. 70%-át az EGT tagállamokkal bonyolítja le, a norvég export kb. 80%-a az EU területére megy, míg az import kb. 70%-a az EU-ból érkezik. Tehát rendkívül nyitott gazdaságról van szó, ahol az egy főre jutó külkereskedelmi arány a legmagasabb a világon. ​ Az ország nyitottsága a munkaerőpiacra is jellemző.

Az norvég statisztikai hivatal szerint kb. 800 ezer külföldi tartózkodik az országban, ami 1,2%-kal magasabb a tavalyi évhez képest. A külföldiek közel fele Európából érkezik, főként munkavállalási célból. A norvégok több, mint 70%-a gondolja úgy, hogy a külföldiek jelentősen hozzájárulnak a norvég gazdasághoz és gazdagítják a kultúrát.

​Miért érzik gyakran azt a külföldi munkavállalók, hogy a norvégok lusták és nem dolgoznak elég keményen?

A norvég kultúrában fontos a jó kapcsolatok fenntartása, a harmónia, a magánélet és a munka egyensúlya. Hofstede modellje szerint az ún. bizonytalanságkerülési index sokkal alacsonyabb, mint a magyar kultúrában. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy az idő-pénz felfogás kevésbé fontos, azaz nem mindig a pénz a mozgatórugója a döntéseknek. A jól képzett, idegen nyelveket beszélők körében kisebb a hajlandóság olyan munkakörök betöltésére, ahol jellemző a túlóra vagy a több műszakos munkavégzés. Egy bizonyos jövedelmi szint után a túlóráért kapott plusz jövedelem nem okoz sokkal több elégedettséget. Gondoljunk bele, hogy a havi nettó munkabérünk 50 ezer korona. Dolgoznánk-e plusz 10 órát a héten, ha csupán 5 ezer koronával nőne meg a fizetésünk? Ilyenkor előfordulhat az, hogy felértékelődik a szabadidő "ára" és jelentősége.

A szociális védőhálóba és a jövőbeli biztonságba vetett hit szintén hozzájárul ahhoz, hogy a norvégok ne érezzék magukat veszélyben, és ne kelljen állandóan keményen dolgozniuk, magasan teljesíteniük és bizonyítaniuk, hogy értékes tagjai a társadalomnak. ​ A skála másik felén a távol-keleti kultúrák állnak, különösképpen Japán, ahol azért élnek az emberek, hogy dolgozhassanak. Nem ritka a napi 10-14 órás munkavégzés, és ha valaki este "korán" haza szeretne menni a munkahelyéről, azt a munkatársak vagy a társadalom rossz néven veszi, és lustaságként tekint rá. A "dolgozó szamurájnak" nevezett emberek teljes lojalitást tanúsítanak a cég felé, minden mást a vállalatnak rendelnek alá, beleértve a családi boldogságukat. Ezzel szemben a norvég kultúrában fontos a család, a magánélet, a szabadidő és a magyarra lefordíthatatlan "kos". Mivel alacsony a hatalmi távolság a főnök-beosztott között, így nem kell félniük a munkavállalóknak attól, hogy nemet mondjanak egy túlórára vonatkozó kérésre (ellentétben ismét a távol-keleti kultúráktól, ahol a főnöknek nem lehet nemet mondani).

A norvég szakszervezetek, munkavédelmi törvények és egyéb szabályok szintén biztonságérzetet nyújtanak a munkavállalóknak. A norvég kultúrában erősen különválik a munka és a magánélet, amit tiszteletben tartanak. Szabadság alatt ritkán zavarnak kollégák vagy felettesek munkát érintő kérdésekkel.

Összegzés

A norvég munkavállalók bíznak az erős gazdaságban és a jóléti államban. Értékesebb számukra a szabadidő, mint az állandó, magas teljesítmény és bizonyítás, hogy ők a legeslegjobbak a pozícióban. Fontos számukra a harmónia, a "kos", az élet élvezete és a természetben eltöltött szabadidő. A vállalati kultúrában az előléptetések során számos egyéb tulajdonságot is figyelembe vesznek a döntéshozók (például a kommunikációs készségek, csapatmunka, stresszkezelés képessége stb.).

A jövőjüket tekintve bizakodóak, nem érzik magukat kiszolgáltatva. Gyakran váltanak munkahelyet a személyes karrierjük építése céljából. Nem érzik, hogy élethosszig tartó lojalitással tartoznának a munkaadó felé. Mindezek hozzájárulnak ahhoz, hogy más kultúrákból érkezett munkavállalók azt érezhetik, hogy a norvégok lusták és nem dolgoznak keményen.