A lelki egészség világnapja

A lelki egészség világnapjáról 1992 óta emlékezünk meg minden év október 10-én.

A lelki egészség világnapja

A külföldre költözés jelentős pszichés próbatételt (is) jelent. Azok sem fogják ugyanúgy folytatni az életüket, mint előtte, akik nem véglegesen váltanak, hanem néhány év után hazaköltöznek.

Ez egy óriási horderejű változás, amely az élet minden területére kihat. Többféle okból döntöttünk az országváltás mellett. Vannak közülünk, akik az anyagi vagy politikai bizonytalanságba fáradtak bele, mások kalandvágyból indultak útnak. Olyanok is vannak, akik a szeretteik fojtogató közelségétől menekülnek egy másik országba.

Az új országban aztán olyan ismeretlen és váratlan kihívásokkal szembesülünk, amik még egy érett személyiségnek is feladják a leckét.

Egyrészt az új kultúrában mások a szokások, mások a normák, rengeteg új inger ér bennünket. Másrészt eltűnik az életünkből az a sok apróság, amelyek biztonságot adtak a hétköznapokban, és ezek nélkül eleinte (néha később is) borzasztóan talajvesztettnek érezhetjük magunkat.

Nehezebben elérhetővé válik a barátok támogatása, változik a munkahelyünk, sok esetben a munkakörünk is, előfordul, hogy ismeretlen területen, új szakmában kell helytállnunk.

Az anyanyelvünk helyett egy kevésbé birtokolt nyelven kell kifejeznünk magunkat és megérteni másokat. Otthon félszavakból is megértettük egymást, itt lehet, hogy egész mondatokból is félreértjük egymást. Lehet úgy élni külföldön, hogy ellenállunk mindennek és csak a magyarokkal kommunikálunk (főleg, ha a munkáltatónk is magyar). Vannak emberek, akik szinte csak a skype-munkahely-szoba tengelyén mozognak. Nem is érzik igazán jól kint magukat és vágynak haza.

A kiterjedtebb helyi kapcsolatokkal rendelkező, nyitottabb emberek könnyebben illeszkednek be az új kultúrába. Ez az új kultúra rengeteg változást hoz az életünkbe, és az ezekhez való alkalmazkodás mindenképpen hat a személyiségünkre. Valójában a külföldi lét egy brutális önismereti munka. Új képességek kialakítására van szükségünk, hogy az idegen országban boldoguljunk, gyökeret verhessünk. Az ismeretlen közegbe való beilleszkedéshez szükségünk van a nyitottságunkra, kíváncsiságunkra, pszichés rugalmasságunkra és a megfigyelőkészségünkre. Ezek elengedhetetlenek ahhoz, hogy új kapcsolatokat alakíthassunk ki.

Az integrálódás sikeréhez hozzájárul az is, ha a személyiségünk illeszkedik az adott ország kultúrájához.

A költözés tervezgetésének időszakában ezért érdemes nem csak azt feltérképeznünk, hogy milyen lehetőségek vannak a megélhetésre, a munkára, hanem az emberi kapcsolatok szempontjából is jó, ha felkészülünk.

Hogyan élnek a helyi emberek? Mennyire elfogadható az életmódjuk, értékrendjük, kultúrájuk a mi számunkra? Sokat segít az elvárásmentes, előítéletmentes, ítélkezésmentes hozzáállás.

Ne ítélkezzünk, hogy valami jobb vagy rosszabb, mint otthon, helyette fogadjuk el, hogy egyszerűen más.

Fontos, hogy milyen az önismeretünk, önbizalmunk, tisztában vagyunk-e meglévő képességeinkkel, fejlődési lehetőségeinkkel.

Ha úgy ítéljük meg, hogy a kihívásokhoz mérten elég jók a képességeink, lényegesen kevesebb szorongást élünk meg és a helyzetet pozitívabban tudjuk értékelni. Kevesebb szorongással pedig jobban is teljesítünk.

Szerkesztette: Boros Judit