Az írott norvég nyelv
Azt sokan tudjuk, hogy Norvégia Dánia része volt 400 éven át. Ennek 1814-ben lett vége, ezért ünnepeljük az ország születésnapját május 17-én, hiszen 1814-ben ezen a napon született meg a norvég alkotmány. Ekkor Norvégia függetlenné vált, ugyanakkor egy nagy problémával is szembesült: nem volt saját, norvég írott nyelve.
Az írott nyelv dán maradt. Ezzel a helyzettel valamit kezdeni kellett! Szerencsére többen is jelentkeztek, hogy megoldják a problémát. Az egyikőjük egy általános iskolai tanár, Knud Knudsen, a másik pedig egy költő, Ivar Aasen volt.
Knud Knudsen megpróbálta norvégosítani a dán nyelvet, többek között azzal, hogy több szóban t-re cserélte a d-t, a g betűket pedig k-ra. Voltak más típusú változtatásai is (pl. huus helyet hus stb.), illetve új szavakkal bővítette a szókincset. Munkássága eredményeként őt nevezik a bokmål atyjának.
Ivar Aasen úgy gondolta, hogy Knud Knudsen norvégja nem elég jó, mert valójában részben mégis csak dán maradt. Szerinte egy teljesen új írott norvég nyelvet kell felépíteni a norvég dialektusokra alapozva. Így is tett. Járta a falvakat és gyűjtötte a norvég szavakat. Munkájának eredményét két nyelvkönyvben összegezte. Ő lett a nynorsk atyja.
Így lett Norvégiának KÉT új írott norvég nyelve. A többség egyetértett abban, hogy kettőre nincs szükség. A gondot csak az jelentette, hogy nem tudták eldönteni, hogy melyik maradjon. 1917-ben néhány diplomatikus ember úgy gondolta, hogy meg tudja oldani a problémát, és azt javasolták, hogy gyúrjanak egy új, egyedül érvényes norvég nyelvet a bokmål-ból és a nynorsk-ból. Ez elsőre talán jó ötletnek tűnik, de sem a nynorsk, sem a bokmål pártiak nem támogatták. Ennek ellenére a norvég történelemnek lett egy olyan szakasza, amikor az országnak HÁROM írott nyelve volt: a bokmål, a nynorsk és a samnorsk (ez utóbbi nem volt teljesen hivatalos).
Az ötlet elméletben talán jó volt, de a gyakorlatban nem működött. Mind a nynorsk, mind a bokmål támogatói kifejezetten rondának tartották a samnorsk-ot. Voltak viszont olyan politikusok, akiknek tetszett az eredmény, ezért azt javasolták, hogy próbálkozzanak tovább, és tegyék a nynorsk-ot hasonlóbbá a bokmål-hoz, a bokmål-t pedig hasonlóbbá a nynorsk-hoz. Ez a hozzáállás volt a domináns közel 50 évig, egészen 1966-ig. Hivatalosan a samnorsk-kal való próbálkozás 2002-ben ért véget.
Ezek ismeretében talán érthetőbb, hogy miért találkozunk annyiféle érdekes, számunkra sok-sok kihívást tartogató dialektussal mi, akik igyekszünk elsajátítani a norvég nyelvet.
Ebben a videóban egy vicces dialektus-felismerő versenyen szórakozhatunk/vehetünk részt.
Lykke til!