Befelé szívott «ja»
Biztosan sokan meséltétek már norvégul nem tudó ismerőseiteknek, hogy ezek az északi népek csak hümmögnek és hammognak, aztán annyit fűznek hozzá a társalgáshoz, hogy «ja» vagy «jo», azt is mintha rükvercben suttognák.
Ennek a jelenségnek a neve angolul pulmonic ingressive, norvégul pulmonisk ingressiv luftstrøm, és azt jelenti, hogy az adott szó hangjait, a szokásostól eltérően, levegő beszívása közben szólaltatjuk meg. A jelenség több nyelvben is megfigyelhető és általában csupán egy metanyelvi eszköz, amely jelentésárnyalatot ad az adott szóhoz, kifejezéshez. A skandináv nyelvekben leggyakrabban a beszélgetőpartnerünkkel való egyetértést jelezhetjük vele, illetve egy eszköz amellyel a beszélőt biztosíthatjuk lankadatlan figyelmünkről a társalgás során.
Van, amikor fonéma kerül kiejtésre belégzéssel, ilyen hang fellelhető például abban az afrikai nyelvben, a taaban, ahol azt a bizonyos, sokat emlegetett nyelvcsettintéses hangot is használják, meghozzá ingressziv hangképzéssel. Itt ez a hang helyes képzési módja.
Vannak olyan nyelvek is, ahol egyszerre egy egész mondatot is kimondanak egy levegővételre, illetve ha jól belegondolunk, mi magyarok is művelünk hasonló malacságot amikor gyorsan akarunk számolni, és nagyjából az ötös számnál elfogy a levegőnk. Ilyenkor ahelyett, hogy megállnánk venni egy mély lélegzetet, simán folytatjuk a számok sorolását, csak a hangszálainkat a levegő beszívása által «szólaltatjuk» meg. Vagy így beszél Danika is az oviban anyák napján, amikor verset hadar, és izgalmában (meg hogy mihamarabb letudja az egészet és mehessen homokot enni a játszótérre), levegőt venni sem áll meg, csak ledarálja a verset.
Itt azonban meg kell jegyeznünk, hogy a hangszálak nem képesek ugyanolyan minőségben vibrálni a beszívott levegő által, mint amikor normálisan, levegő kiengedése során valósul meg a hangképzés. Ebből, és abból az előnyből, hogy a kifelé áramló levegő esetében a légzőizmoknak lehetősége van kontrollálni a légáramlat milyenségét, egyenesen következik, hogy általánosan elterjedt mégiscsak a kiengedett levegőfolyammal képzett beszéd maradt.
Szerencsére.