top of page

Nyelvi követelmények az egészségügyi ágazatban


Kép: Freepik


Sem az egészségügyi szakdolgozóknak, sem az óvodai asszisztenseknek nincs szükségük akadémiai szintű nyelvtudásra ahhoz, hogy a munkájukat megfelelően végezzék.


A norvég egészségügynek egyre nagyobb szüksége van munkaerőre. A Norvég Statisztikai Hivatal adatai szerint 2030-ban már 18 000 egészségügyi szakdolgozó és 28 000 ápoló fog hiányozni a rendszerből. Ez az egész országot érintő, nagyon súlyos probléma, de különösen a kistelepülések és a peremkerületek érzik majd meg ennek a hatását. Amint azt a jelentés hangsúlyozza, nagy szükség van arra, hogy felülvizsgálják a munkaerő-toborzást és az egészségügyi ágazatban dolgozók lemorzsolódásának megelőzését célzó intézkedéseket. Az egészségügyi dolgozók hiányával összefüggésbe hozható egyik probléma a külföldi munkaerőre vonatkozó nyelvi követelmények. A munkáltatók felelősek azért, hogy munkavállalóik megfelelő norvég nyelvtudással rendelkezzenek ahhoz, hogy a feladataikat el tudják látni. Ugyanakkor a munkáltatóknak nem szabad a szükségesnél magasabb követelményeket támasztaniuk, hiszen akkor kiesik a rendszerből a lehetséges munkavállalók egy része. A norvég nyelvi követelményeknek objektívnek kell lenniük, és arányosnak kell lenniük az egyes szakmákhoz és pozíciókhoz kapcsolódó feladatokkal.


2016-ban a Norvégiában foglalkoztatott egészségügyi szakdolgozók 13 százaléka volt bevándorló hátterű. 2017. január 1. óta az Európai Unión kívüli országokból érkező egészségügyi szakdolgozóknál a B2 szintű, norvég szóbeli és írásbeli vizsga a követelmény.


Ez a magas nyelvi követelmény aggodalmat keltett a nyelvoktatással foglalkozó szakmai közösségek körében. A szakértők attól tartottak, hogy ezzel a követelménnyel bezárulnak a külföldi egészségügyi szakdolgozók egy része előtt a munkaerőpiac és az egészségügyi ágazat kapui.


Most, 2024-ben látjuk a következményeket: A nagyon magas nyelvi követelmény az Európai Unión kívülről érkező egészségügyi szakdolgozók számának drasztikus csökkenéséhez vezetett.

Míg a 2017 előtti években évente körülbelül 820 engedélyt adtak ki, a nyelvi követelmény bevezetése után ez a szám évente körülbelül 20-ra csökkent. A B2 szintű követelmény egyértelmű következményei ellenére a norvég egészségügyi igazgatóság 2023 májusában arra ösztönözte a munkáltatókat, hogy az egészségügyi ágazatban történő minden munkaerő-felvétel esetén követeljék meg a B2 szintű nyelvtudást.


Kétségtelen, hogy a norvég nyelvtudás fontos ahhoz, hogy az egészségügyi ágazatban dolgozók felelősségteljesen végezhessék munkájukat. Az, hogy az egészségügyi szakemberektől pontosan milyen magas szintű nyelvtudást kell és célszerű megkövetelni, az egyes munkakörök tartalmától függ. Azt is fontos eldönteni, hogy a négy nyelvi készség (olvasás, hallás utáni szövegértés, beszéd és írás) közül melyikre vonatkozzon a követelmény.


Például ésszerű, hogy az orvosoknak, akik többek között diagnosztizálják a betegeket, és az ápolóknak, akik a gyógyszerek beadásáért felelősek, magas szintű nyelvtudásra van szükségük.

A probléma az, hogy a Norvég Egészségügyi Igazgatóság ajánlása, amely szerint mind a négy készségnek B2 szintűnek kell lennie, az egészségügyi ágazatban dolgozókat egy kalap alá veszi, így a B2 szintre vonatkozó ajánlás minden egészségügyben dolgozót – a szakképzetleneket is - érint.


Ez azzal a következménnyel járhat, hogy nem jutnak hozzá ahhoz a munkaerőhöz, amelyre az egészségügyi rendszernek dokumentáltan szüksége van. Másrészt a dolgozni akaró emberek nem tudnak majd belépni a munkaerőpiacra, vagy olyan munkakörökkel kell beérniük, amelyekhez túlképzettek.


A norvég nyelvvizsga felépítése lehetőséget ad a munkáltatóknak arra, hogy differenciált nyelvi követelményeket határozzanak meg - például alacsonyabb követelményeket támasszanak az olvasási és írási készségekkel szemben, mint a szóbeli készségekkel szemben. Mivel a legtöbb ember számára az írásbeli részvizsga a legnehezebb, különösen fontos, hogy erre a részkészségre vonatkozóan a szükségesnél ne határozzanak meg magasabb követelményeket.

Ebben a cikkben elsősorban az egészségügyi ágazat norvég nyelvi követelményeire összpontosítottunk, de hangsúlyozni kell, hogy véleményünk szerint a munkaerőpiac más területein is túl magasak a norvég nyelvi követelmények.


Ez nem utolsósorban a felsőfokú végzettséget nem igénylő gyakorlati szakmákban jelent problémát, és különösen problematikus, hogy olyan szakmákban is magas követelményeket támasztanak az írásbeli készségekkel szemben, ahol erre nincs szükség.


Forrás: BT

59 megtekintés0 hozzászólás

Comentarios


bottom of page