
Kép: Tom Balgaard / NRK
A nyelvi kihívásokkal küzdő betegek közül többek tapasztalata, hogy az egészségügyi ellátórendszerben nem biztosítanak számukra tolmácsot. Ez sokszor oda vezet, hogy nem a megfelelő kezelést kapják. 2023-ban a tolmácsolási megbízások 34 %-át a közszférában olyan tolmácsok végezték, akiknek semmilyen szakképesítésük nem volt.
Egy nő, akit rákbetegséggel diagnosztizáltak, minden konzultációjára magával vitte a férjét. Minden találkozóra tolmácsot kértek, de azt mondták nekik, hogy erre nincs szükség, mert a férje egy kicsit beszél norvégul. Utólag kiderült, hogy a nő nem értette, hogy rákot diagnosztizáltak nála, ezért nem akkor kezdte el a kezelést, amikor kellett volna.
Egy férfi maradandó károsodást szenvedett a lábán, mert visszautasított egy szükséges műtétet, mivel nem értette, hogy mit mondanak neki.
Egy páciens csoportterápiára jelentkezett, de mivel ezen a tolmács nem vehetett részt, ezért a beteg sem tudott részt venni a terápián.
Egy nő, akin akut császármetszést hajtottak végre, nem értette a tájékoztatást, amit akkor kapott, amikor hazaengedték a kórházból, ami a sebgyógyulás körüli problémákhoz vezetett.
Ezek az esetek az elmúlt két évben történtek.
Paulina Slusarczyk, a Norvég Tolmácsok Szövetségének vezetője több olyan, az elmúlt években készült jelentésre hivatkozik, amelyek a tolmácsok egészségügyi rendszerben való alkalmazását vizsgálták, és amelyek a tolmácsok kihasználatlanságát mutatták. Ez a gyakorlat helytelen diagnózishoz, helytelen kezeléshez és az egészségügyi rendszerrel kapcsolatos nagyon rossz tapasztalatokhoz vezethet. Elsősorban az egészségügyi szakembereknek kell felmérniük, hogy szükség van-e tolmácsra, és ha igen, akkor fontos, hogy azok képzett tolmácsok legyenek.
Miért használnak mégis az esetek harmadában képesítés nélküli tolmácsokat? Sokszor azért, mert az adott nyelvre képzett tolmácsok egyike sem áll rendelkezésre a kívánt időpontban, és a szervezet nem tudja megváltoztatni a találkozó vagy beszélgetés időpontját.
Előfordulhat, hogy az intézmény vagy az általa igénybe vett ügynökség nem rendelkezik elég jó szervezeti megoldásokkal a tolmácsolási igények kielégítésére, és/vagy nincs megállapodás a szóban forgó nyelven képzett tolmácsokkal. Az is megtörténhet, hogy a kívánt nyelven egyáltalán nem állnak rendelkezésre szakképzett tolmácsok.
Az egészségügyi szakszolgálatok (27 %) és az önkormányzati szolgáltatások (34 %) esetében a legmagasabb a képesítés nélküli tolmácsok aránya. Ezekben a szolgáltatásokban közös, hogy részben vagy egészben a közbeszerzési szabályok hatálya alá tartoznak. Ez azt jelenti, hogy a tolmácsolási megbízásokra pályázatot kell kiírni. A közbeszerzési szabályok alól mentesülő közintézmények, például a bíróságok és a bevándorlási hivatalok csaknem 100 %-ban képzett tolmácsokat alkalmaznak. Ráadásul az általuk alkalmazott tolmácsok magasan képzettek. (A képzett tolmácsok A - E minősítései a Nemzeti Tolmácsnyilvántartás különböző képesítési szintjeire utalnak.)
Bjørn Erik Thon, az egyenlőségért és a diszkrimináció elleni küzdelemért felelős miniszter is kritizálta a rendszer jelenlegi működését, és rámutatott, hogy a probléma több ágazatra is vonatkozik, nem csak az egészségügyre. Sokszor nem alkalmaznak szakképzett tolmácsokat a háziorvosoknál, a börtönökben, a NAV-nál, a gyermekjóléti szolgálatoknál és az iskolákban sem. Már 2022-ben bizottságot neveztek ki a probléma felülvizsgálatára és változtatási javaslatok kidolgozására.
Az IMDI konzultációs nyilatkozatában azt javasolják, hogy a tolmácsok is kerüljenek be a szolgáltatási szerződésekre vonatkozó kivételek közé. “Mivel a tolmácsok igénybevételét törvény írja elő, és a tolmács jogilag szabályozott szakma, helyénvaló, hogy a tolmácsok kinevezése mentesüljön a közbeszerzési szabályok alól" – írják.
Boros Judit
Forrás: NRK
Comentários