Ludwig Wittgenstein: egy osztrák filozófus Norvégiában

Kép: dconvertini on Flickr

Az osztrák Ludwig Wittgenstein (1889-1951) a 20. század egyik legnagyobb filozófusa volt. Amikor 1913-ban, 24 évesen úgy döntött, hogy két évig Norvégiában szeretne élni, hogy elszakadjon a Cambridge-i egyetemi élettől, mentora - Bertrand Russell - úgy gondolta, teljesen elment az esze. Egy barátjának küldött levelében leírja, hogy Wittgenstein nyersen elutasított minden olyan kísérletet, amellyel rá akarta venni, hogy feladja a költözés tervét:

„Azt mondtam, hogy sötét lesz, ő pedig azt mondta, hogy utálja a nappalt. Azt mondtam, hogy magányos lesz, ő azt mondta, hogy prostituálta az elméjét, hogy tanult emberekkel beszélgessen. Azt mondtam, hogy őrült, és ő azt mondta, hogy Isten őrizze meg a józan észtől. (Isten biztosan megteszi.)”

Kép: Wikipedia

Wittgenstein magányra és békére vágyott, és ehhez megtalálta az ideális helyet Lustrafjord szívében. Annyira jól érezte magát ott, hogy saját házat tervezett és építtetett, kilátással az Eidsvatnet-re, nem messze Skjolden kis falujától. A véletlennek köszönhető, hogy Wittgenstein ezen a helyen kötött ki. Eredetileg az volt a terve, hogy tovább utazzon északabbra, majd amikor ez nem jött össze, a bergeni osztrák-magyar konzulhoz fordult segítségért. Rajta keresztül került kapcsolatba a helyi gyártulajdonossal, Halvard Drægni-vel, aki megszervezte, hogy Wittgensteint a nővérénél szállásolják el. Wittgenstein egész életében tartotta a kapcsolatot Drægni-vel és nővére családjával, az előbbi segített neki megszervezni és figyelemmel kísérni a háza építését, amíg a filozófus Cambridge-ben tartózkodott. Bár Wittgenstein magányra vágyva utazott Norvégiába, nem volt teljesen elszigetelt. Elég jól megtanult norvégul ahhoz, hogy levelezni tudjon a norvég barátaival, amikor éppen Angliában tartózkodott.

Amikor Wittgenstein a megfelelő helyet kereste a háza számára, több lehetséges helyszínt is elvetett. Az egyiket azért, mert lábnyomokat fedezett fel a hóban, a másikat pedig azért, mert egy kecskenyájat látott a közelben. Végül a választás egy 30 méter magasan fekvő sziklára esett. A hely eléréséhez evezős csónakot kellett használni, és durva, meredek terepen kellett felmászni. Wittgenstein terve az volt, hogy többé-kevésbé állandóan ott fog lakni, vagy legalább addig, amíg meg nem oldja a logikai alapproblémákat. A ház 1914-ben készült el, a helyszínt ma is „Ausztriának” hívják.

Kép: Harald Vatne

1951-ben bekövetkezett halála után a házat elköltöztették és újjáépítették, és azóta magántulajdonban volt. A Wittgenstein-rajongók régóta szerették volna, hogy az épületet helyreállítsák, és visszaköltöztessék eredeti helyére, ami 2019-ben meg is történt.

Feljegyzéseiben Wittgenstein felváltva dicséri a skjoldeni házikó magányát, és aggodalmát fejezi ki az emberi érintkezés hiánya miatt. Cambridge-ben nem tudott írni, Norvégiában viszont boldogtalannak és magányosnak érezte magát. Az emberekkel való kapcsolattartás igénye és a munkához szükséges magány közötti konfliktus egész életét végigkísérte. Bármi is legyen a kapcsolat a száműzetés és a gondolkodás között, Wittgenstein fizikai környezete és saját munkaképessége között párhuzamot érzett. „Nem tudom elképzelni, hogy bárhol ugyanúgy dolgozhatnék, mint itt. Ez a csend és talán a csodálatos táj az oka, úgy értem: a csend komolysága.” – írta egyszer.

1913 és 1937 között ötször tartózkodott Skjoldenben, ebből a leghosszabb egy másfél éves időszak volt. Utoljára 1950-ben, a halála előtti évben járt itt. Norvégiárára mindig úgy gondolt, mint egy olyan helyre, ahol dolgozni és újra gondolkodni tudott. Amikor 1950-ben utoljára visszatért Skjoldenbe, 61 éves volt és beteg, prosztatarákot diagnosztizáltak nála. Betegsége ellenére tervezgetni kezdte, hogy újra Norvégiában dolgozzon és telepedjen le, és neki is látott az utazás előkészítéséhez. „Ez az egyetlen hely, ahol igazi békére lelhetek.”- írta. A terveket 1951-ben bekövetkezett halála szakította félbe.

«Jeg sitter på livet som en dårlig rytter til hest. Det skyldes bare hestens godmodighet at jeg ikke straks blir kastet av.» (Ludwig Wittgenstein)

Forrás: Salongen