Kép: Mattis Sandblad
Csütörtökön érkezett meg a Vinmonopolet kínálatába az éves burgundi francia bor szállítmány, Henrik Malme narviki lakos pedig be is vásárolt… 240 000 korona értékben. Malme és pajtikái január elseje óta sátraztak az Aker Bryggén található Vinmonopolet bejárata előtt, hogy bebiztosítsák az atomborvásárlást. Malme, kinek híres mesterségének címere Fjellsikrer, aka hegybiztosító, tehát ő az aki azokat a csodás hálókat a kövekre rakja, hogy azok ne guruljanak bele a szélvédőn keresztül az arcunkba, miközben 84,2 kilométerperórával száguldozunk a norvég autópályán, kivette az egész januárt szabinak, csak azért hogy ezt a hihetetlen vásárlást megejthesse. Most boldog.
Nem először lépi ezt meg Malme. Már tavaly is előadta ezt a mutatványt, bár akkor még csak szerény 140 000 koronás bevásárlás történt, de idén felkészült a kispálya elhagyására és tudatosan megnyomta a beszerzést. A burgundi bor egyébként az egyik legexkluzívabb a világon és kvótásan árulják, tehát van egy határa annak, hogy egy adott vevő hány palackkal vehet belőle.
Az E24 oknyomozó munkatársa az ügy mélyére ásott és megkérdezte Malme urat, hogy milyen érzés? Malme pedig körmönfont módon azt nyilatkozta, hogy jó. De jó nyilatkozóként még kiegészítette a kielégítő válaszát azzal, hogy most bizony vissza kell térnie a munka világába, hogy megkeresse a napi betevőt.
Testemen a jel!
A kimerítő nyilatkozat után Malme hagyta, hogy teste meséljen szája helyett: megmutatta a tetkóját. Domaine de la Romanée-Conti! Ez a varázsbor termelőjének a neve. De kevésbé romantikus alkatok csak DRC-nek hívják. Tavaly Malméra még nem mosolygott rá Fortuna istennő csodálatos szája, és enélkül a bor nélkül hagyta el az üzletet, de ennek ellenére az alkarjára vésette az áhított palackot. Ez jó ómenként meg is hozta a sikert idén, így már nem kellett DRC-üres bevásárlókocsival távoznia: 80 000 koronáért sikerült bevásárolnia ebből a borból. A történet azonban tiszavirág életű, hisz már csütörtök estére megtervezte Malme, hogy bekeveri a bort sangriának, és ha marad még valamennyi, akkor abból csinál valami vörösboros szószt.
Azt még nem tudni mi lesz a borkollekcióval. Vajon eladja-e, vagy nem, kikever-e magának egy jó vbk-t belőle a narviki Circle-K mellett található fapadon, vagy esetleg kitölt belőle egy pohárba, majd az égbe hajítja, és leméri milyen messze képes egy ilyen értékes drága bort röpíteni a nyugati szél, még nem tudni, de a lehetőségek tárháza szinte végtelen. Azt azonban tudni, hogy a legtöbb megvásárolt bor tárolásra kerül a gyűjteményben.
De ne legyenek illúzióink! A hegybiztosító is csak ember. Malme ezt nem rejti véka alá, és bevallja, hogy a nagy bevásárlás után bizony nincs minden hétvégén italozás. A jó bevásárló spórol, kivár, majd amikor a pillanat elérkezik, lecsap! Malme még azt is megjegyzi, hogy ez a módszer példának okáért igen alkalmas az alkoholfogyasztás kordában tartására. De most, hogy a hőstett végrehajtatott, jöhet a megérdemelt pihenés a puha ágy kényelmében, bár a kalandor megjegyzi, hogy hiányzik azért a sátrazás a betondzsungelben, hóhelyzet és fagy ide vagy oda.
„Egy nagyon kellemes hónap volt. Sok kedves emberrel találkoztam és sok új barátra tettem szert. De ezzel együtt nagyon tanulságos is volt a tartózkodásom és sokat megtanultam a borokról.” Zárja sorait Malme.
Forrás: E24
Comments