Hajnali háromkor 2 órára állítjuk vissza az órákat, innentől kezdve egy órával korábban lesz sötét, de ennyivel hamarabb kel a nap.
A nyári időszámítás gondolata az amerikai diplomata és feltaláló, Benjamin Franklin nevéhez köthető. Párizsi nagykövetként Franklin 1784-ben levelet írt a Journal of Parisnak „felfedezéséről”, miszerint a nap, amint felkel, rögtön fényt ad, így az éjszakai bagoly módjára élő franciák gyertyaégető módszere nem a leghatásosabb és nem túl költségkímélő.
Valamivel később, 1908-ban az angol William Willett terjesztette be a parlamentnek az óra előre állításának ötletét a nyári hónapokra vonatkozóan, ám elképzelését lesöpörték az asztalról. „Willet állhatatos fickó volt, javaslatát 1909-ben, 1910-ben és 1911-ben is benyújtotta, ám a parlament minden egyes alkalommal elutasította azt.
Willet nem tudta meggyőzni a brit lakosságot a nyári időszámítás szükségességéről, a németeknek sikerült. 1916-ban, az I. világháború közepén Németország bevezette az óraátállítás rendszerét, hogy energiát takaríthassanak meg a háborús erőfeszítések miatt. Nagy Britannia egy hónappal később követte Berlin példáját.
A nyári időszámítás elnevezés onnan ered, hogy ez az időszak, legalábbis az északi féltekén, nagyrészt a nyárra esik. A nyári időszámítás rendszerét Magyarországon és Norvégiában is 1916-ban vezették be.
Opmerkingen