Átadták az idei Nobel-békedíjat

Kép: @narges_mohamadi_51 (Instagram)

December 10-én, az oslói városházán tartották meg a 2023-as Nobel-békedíj átadásának ünnepségét. Az idei Nobel-békedíjas, Narges Mohammadi széke üresen állt, mert a díjazott jelenleg a teheráni Evin börtön női részlegén van fogva tartva. Ő a történelemben a negyedik olyan személy, aki börtönbüntetés miatt nem tudta személyesen átvenni a békedíjat. 

1935-ben Carl von Ossietzky német pacifista újságíró (szerk. utólag ő 1936-ban át tudta venni a díjat), 2010-ben Liu Hsziao-po kínai irodalomtörténész és emberi jogi aktivista, és 2022-ben a fehérorosz Alesz Viktaravics Bjaljacki irodalomtudós és emberi jogi aktivista sem tudta átvenni a Nobel-békedíjat. 

Narges Mohammadi díját lánya és fia, Kiana és Ali vette át. A 17 éves fiatalok már 8 éve nem látták anyjukat, de Mohammadi beszédét sikerült kicsempészni a börtönből, így azt fel tudták olvasni. A beszédében Narges Mohammadi kemény szavakkal illette az iráni rezsimet, ami szerinte nagyon kevés társadalmi támogatással rendelkezik az iráni nép körében. Továbbá arra kérte a világot, hogy segítsék az iráni civil társadalmat, hogy pozitív változások álhassanak be az emberi jogok, igazságosság és szabadságjogok területén. 

Kép: @geiranders (Nobel Prize Outreach)

A ceremónián jelen volt Taghni Rahmani, Mohammadi férje is, aki szintén emberi jogi aktivista, és jelenleg Franciaországban él a gyerekekkel. Mohammadi öccse, Hamidreza Oslóba menekült az iráni rezsim elől. A vendégek között volt Shirin Ebadi iráni aktivista, aki 2003-ban ugyanezen a napon kapott Nobel-békedíjat.

Masud Gharahkhani, a norvég parlament elnöke is a vendégek között volt. Elmondta, hogy már sokszor gondolkozott azon, milyen lett volna az élete, ha a szülei nem úgy döntöttek volna gyerekkorában, hogy elmenekülnek Iránból, és Norvégiába költöznek.

Berit-Reiss Andersen, a Nobel Bizottság elnöke a nyitóbeszédében elmondta, hogy Narges Mohammadi a börtönben is folytatja a munkáját: ír, táncol, énekel és tüntetéseket szervez a börtönben jelenlévő szexuális zaklatás és kínzás ellen. Andersen kiemelte, hogy Mohammadi küzd a kötelező fejkendőviselet ellen, és arra kérte a Nobel Bizottságot, hogy az ünnepségen olyan fotót tegyenek ki róla, amiben élénk ruhát visel, és látszódnak a göndör hajfürtjei. Mohammadi úgy gondolja, hogy a kormány által előírt kötelező hidzsáb nem vallási- vagy kulturális norma, hanem az elnyomás egyik szimbóluma. 

Az oslói iráni nagykövetet is meghívták az ünnepségre, de a Nobel Bizottság nem kapott választ a nagykövetségtől. Később az iráni nagykövetség nyilaktozatot tett közzé, amiben nyíltan bírálta a Nobel Bizottság elfogultságát. A nagykövet megemlítette, hogy a bizottság korábban olyan izraeli állampolgárokat is kitüntetett a Nobel-békedíjjal, akik ártatlan palesztinok ezreinek megöléséért voltak felelősek pl. Menachem Begin, Jichak Rabin és Shimon Peres. Hozzátette, hogy ez a döntés az emberi jogok és a béke kettős mércéjével övezett képmutatás.

Kiegészítés:

Dr. Mihálffy Balász: A hidzsáb szerepéről az iszlámban

“A Koránban hét alkalommal fordul elő a hidzsáb szó, ami magyarul lepel, kendő, függöny, palást szót jelent. Főleg átvitt értelem kap hangsúlyt, tehát egy lepel, ami elválasztja a látható világot a láthatatlantól, vagy ami biztonságot nyújt a bűntől, kísértéstől. A Korán semmi túlzót nem ír elő. Nem írja elő a textil méretét vagy színét.

A hidzsáb egy viselkedési kódex, ami koronként és helyenként alakulhat, rögzülhet hagyománnyá, esetleg divattá. Nem azon kell vitatkozni, hogy egy nő Hidzsábot hord, hanem azon, hogy miért hord hidzsábot? Kényszerből, vagy önként? Ha önként és meggyőződésből hordja, akkor mi ezzel a baj? Az apácák is önként, meggyőződésből hordják saját viseletüket és megvetés helyett tiszteletet kapnak. Mindenki azt hord, amit akar. Nem a ruha a lényeg, hanem az átvitt értelem, ami a Koránban is van.”

Forrás: NRK